Azonosító:
Jelszó:

Hagyomány kötelez

A név, a hagyomány kötelez. Ezért is igyekszünk Verőce hírnevét öregbíteni a kulturális rendezvények szervezésével, az idegenforgalom fejlesztésével és a hagyományok ápolásával.
A látnivalók gazdagságára jellemző, hogy felsorolni őket meghaladja e köszöntő terjedelmét.

Az Ybl Miklós által épített támfal és függőkertek, a Gorka Géza Kerámiamúzeum, Géza fejedelem, Keresztelő Szent János, Szent Kristóf, a Honfoglaló harcos és Wass Albert szobra, a Magyarkúti Irma-forrás, a Nagy Lajos király tér szökőkútja mind egy-egy kis csodája életünknek.

Honfoglaló magyarok

A rómaiak hídfőállást és őrtornyot építettek a falu határában a Duna parton. A honfoglaló magyarok is hamar birtokba vehették a területet, mert Anonymus Gesta Hungarorumában leírja, hogy:..."Árpád vezér és övéi: a Duna partján mentek, majd átkelve Verőce vizén, tábort ütöttek az Ipoly folyó mellett"... E hely egyszerre tartalmazza mindazt a szépséget (hegyet, völgyet, folyót, erdőt) amit a természet adhat. Talán ezért is választotta lakóhelyéül az ősember, a rómaiak, a honfoglalók, majd később reformkori és a millenniumot ünneplő polgárság.

Református templom

Verőcét a török korban érik el a reformáció hullámai. Egészen Buda visszavívásáig kálvinista községként tartják számon, ám a 18. század folyamán (többek között a szabad vallásgyakorlat betiltása miatt) a község vallási összetétele sokat változik a katolikusok javára. A reformátusok által használt, középkori eredetű templom helyéről csak feltételezések vannak, ugyanis az a 17. század végén teljesen elpusztul. A jelenlegi templomot a türelmi rendelet kiadása után négy évvel, 1785-ben emelteti az eklézsia. A szájhagyomány szerint az alapozáskor egy süveg tallért helyeztek el az alapkőbe. Az épület a rendelet kívánalmainak megfelelően ekkor még toronnyal nem rendelkezik, és kapuja sem nyílik az utcára. Tornya 1803-ban épül meg a régi cinterem helyén.