Testvérközségek

Galábocs

Község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban. 2001-ben 109 lakosából 57 magyar és 51 szlovák volt. 1297-ben "Galabuch" néven említik először. 1431-ben "Galaboch" alakban szerepel írott forrásokban. Több nemesi család, köztük a Kacsicsok, Prónayak és Benék birtoka volt. A török elpusztította, így 1554-ben pusztaként említik. 1554 és 1594 között a török hódoltsághoz tartozott, majd ismét elnéptelenedett. 1828-ban 29 házában 274 lakos élt, akik mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak.
1910-ben 190, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Szécsényi járásához tartozott. 1938 és 1944 között ismét Magyarország része volt

Császlóc

Az idén 951 éves Császlóc (or. Часловцы) Ungvártól mintegy 13 kilométerre déli irányban terül el. A község illetve a környék történetének első említésre méltó momentuma, amikor 1060-ban Béla herceg, a későbbi I.Béla, a lengyelországi Chaslaw-ból szerzeteseket telepít a térségben. 1083-ban kőtemplomot szentelnek, mely Szent László 3. törvénykönyvének másolatát is őrizte. Ez a templom a tatárjárásig állt fenn. A tatárjárásról nincs sok anyag, de a fennmaradt templomi értékek azt valószínűsítik, hogy nem végeztek komolyabb pusztítást.
Az első írásos emlék a szatmári plébánia emlékkönyvében található. E szerint a falu 1333-1337-ben 10 garas pápai tizedet fizetett. A Károly Róbert idejéből származó adólajstrom szerint a Császlóciak Ung vármegye legjelentősebb nemesei között vannak, a község pedig gazdasági szempontból a 8. helyen van számontartva a vármegye települései között. 1444-ben férfiágon kihal a Császlóci család.
1547-ben a templomot protestáns hittérítők foglalják el, a betolakodók lerombolták a védőfalat és a monostort.
A falut 1668-ban Petrovay János kapja örökbe. Utódja, Petrovay Antal Ung vármegye követeként részt vesz az 1774-es országgyűlésen. Ugyanebben az ében gróf Esterházy Károly elrendelte a templom újjáépítését, amit 1795-re fejeznek be. 1802 és 1805 között Petrovay József kastélyt épít Császlócon, amely még ma is áll.
Az 1848-1849-es szabadságharcban a falu lakossága mellett a Petrovay család is részt vett, méghozzá Petrovy Ákos, aki Bem tábornok seregében őrnagyi rangban szolgált. A petrovayak után a Cziburok lettek a falu földbirtokosai, akik közül az utolsó Czibur Sándor volt. A czibur család 1944 őszén menekült el Császlócról.
1911-ben Szentmihályi Lajos lett a falu plébánosa, aki papi teendői mellett gyógyítással is foglalkozott. Kizárólag gyógynövényekből készített orvosságokkal gyógyított. Annyira sikeres volt, hogy 1927-ben ungvári orvosok sikertelen merényletet követtek el ellene. Nevét ma a falu főutcája őrzi.
A háború szele 1944-ben érte el a falut. A faluban élő zsidó családokat elhurcolták. Ugyanebben az évben a Magyar Királyi Hadsereg hadi szolgálatra hívta be a falu munkaképes férfiait, ahol lövészárkot kellett ásniuk. A 15 elhurcolt férfi közül csak 3-an tértek haza. Emlékükre a KMKSZ császlóci alapszervezete 2002-ben emlékművet állított a templom kertben.
A háború után megkezdődött a kolhozosítás, Császlócot közigazgatásilag összevonták a szomszédos Kereknyével. Ez az állapot 2003-ig tartott, akkor a lakosság népszavazással döntötte el, hogy különválik Kereknyétől.
Jelenleg a faluban magyar nyelvű óvoda és elemi iskola működik, a 750 fős lakosság 75%-a magyarnak vallja magát, és rendszeresen megszerveznek olyan hagyományőrző eseményeket, mint az anyák-napi szereplések, szüreti bálok, falunapok és batyus bálok.
Történelme:

A falu római katolikus temploma 14. századi, melyet a 19. században bővítettek, ekkor épült a templomot övező kőkerítés is, melynek falában a stáció képei láthatók. A templomot a 20. században felújították, ekkor nyerte mai formáját. A templomkert egyik oszlopába építették be azoknak a falubelieknek az emléktábláját, akik az I. világháborúban estek el.
Az ungvári járás nevezetességei a bátfai, palágykomoróci, gálocsi református templomok, X – XI. század körül épült Szent Anna templom, vagy más néven gerényi rotonda, szürtei római katolikus templom, kisgejőci millenniumi emlékmű, császlóci Czibur kastély, eszenyi I világháborús-turulmadaras emlékmű, radvánci Gyöngyösi-kastély, botanikus kert.
Ungvár az Elő-Kárpátok nyugati részén, az Ung folyó mentén terül el. Fontos közúti közlekedési csomópont. Vasútállomása, nemzetközi repülőtere van. Már a honfoglalás idején is lakott területként jegyzi Anonymus krónikájában. Az I. (Szent) István király által alapított várispánságok egyike volt Ungvár, amelyhez 18 község tartozott. Az 1241-es tatárdúlást követően kialakított vármegyerendszerben csak járási székhely. 1430-tól szabad királyi város, 1769-től megyeszékhely mind a mai napig a változó csehszlovák, magyar, szovjet és ukrán érában is. Napjainkban Ungvár megyei és járási székhely. A járáshoz közigazgatásilag 1 városi jellegű település és 64 község tartozik (33 magyarok lakta). A 2 járási jogú település Ungvár és Csap nem tartozik közigazgatásilag a járáshoz.

Gazdasági élet:

Községünk területén működik a Testvériség Gázvezeték átemelő állomása, mely 27 országba továbbítja a földgázt. Emellett itt van Kárpátalja 2 tejfeldolgozó és konzerv üzeme közül az egyik.

Kultúra:

2008-ban alakult a Császlóci Csicsergő Csajok nevű asszonykórus, melynek vezetője Roják Tamás. A társulatot nem csak Kárpátalján, de a határokon túl is ismerik, hiszen felléptünk már Magyarországon keresztül a Felvidéken át a Vajdaságig. Jövőre pedig Erdélybe és Szlovéniába is kaptunk meghívást.

Az ifjabbak körében pedig megalakult a Császlóci Kadarka Amatőr Néptáncegyüttes, kik szintén rengeteg meghívást kapnak határainkon innen és túl.

2008-ben adtuk át óvodának első csoportját, amit a bezárásra ítéltetett régi kórház épületében hoztunk létre egy holland alapítvány segítségével. Idén (2011) áprilisában pedig a második csoport ünnepélyes átadására is sor került.

Terveink között szerepel sportterem létrehozása és a falu központjában szabadtéri színpad kialakítása is.

Császlóc Község polgármestere Roják Mária.

Verebes

Verebes (korábban Verbiás, ukránul Верб'яж/Verbjaz) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Volóci járásban.

Fekvése:

Alsóvereckétől 5 km-re északkeletre fekszik, rajta halad át a Vereckei-hágón átvezető út. Rákócziszállás és Újrosztoka tartozik hozzá.

Történelme:

Verebes (Verbias, Verbiás) nevét 1570-be említették először. A település nevét a rajta átfolyó (Füzes) patakról kapta. 1889-ben egyesítették Hlubokpatak, Petruszovica és Verbiás községeket. 1910-ben 562 lakosából 16 magyar, 107 német, 439 ruszin volt. Ebből 452 görög katolikus, 108 izraelita volt. A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Alsóvereckei járásához tartozott. Ma 1000 lakosú ruszin falu.
Határában van a 839 m magas Vereckei-hágó, ahol a hagyomány szerint a magyar fősereg 896-ban benyomult a Kárpát-medencébe.
A falu feletti 846 m magas Beszkid-hegyen 1881. szeptember 4-én egy 4 m magas gránitobeliszket emeltek, rajta emlékfelirattal.
1996-ban a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség emlékművet kívánt itt állítani, de ezt a hatóságok leállították.